2008. április 30., szerda

Tejfel

Itt sem minden fenékig az. Bár az utóbbi hónapok elég negatív gazdasági hírei után talán már senkiben sem él ez a kép. Az eltelt egy évben rengeteg csodás élménnyel gazdagodtunk itt, nem is az a célom most, hogy az ezzel ellenkezőeket sorakoztassam fel. Egy konkrét "élményről" lesz szó, ami végigkísérte az utóbbi 4-5 hónapunkat.
Ismerős lehet a hírekből mindenkinek az itteni ingatlankrízis. A szárnyaló lakásárak és a történelmi mélyponton lévő kamatok sokakat lakásvásárlásra ösztönöztek. (itt akár a lakás teljes összegére is lehet hitelt felvenni...). Majd amikor ez nagyon elharapódzott, és a jelzálogpiaci válság is közbeszólt és a kamatok feljebb vándoroltak, sok ember nem tudta a megemelkedett kötelezettségét fizetni, a házát elárverezték, a sok eladó ház hatására az árak is ennek megfelelően alakultak (lementek). Emiatt még többen buktak, elég csúnya egy folyamat, főleg Kaliforniában és hát Floridában jelentős a hatása.
De miért is írom le ezt? A történet tavaly decemberben kezdődött (legalábbis akkor tudtuk meg). Kaptunk egy hivatalos értesítést, hogy bepereltek minket. A főbérlőnk augusztus óta nem fizette a hiteltörlesztést, és ezt a hitelező bank megelégelte. Jött a nagy utánajárás. Hálás vagyok a kollégáim önzetlen segítségének. Sikerült rögtön ügyvéddel is beszélni, aki megnyugtatott, hogy ez a szokásos eljárás, hogy a lakókat is perbefogják, de azért körültekintéssel kell eljárni. A CIEE-től - aki az ösztöndíj szakmai részét intézi - kaptunk rendszeres segítséget, konzultációt.
Minden jó, ha vége jó, de azért a gyomorgörcsöket elkerülhettük volna. Mindenesetre volt egy érdekes élmény is ennek kapcsán: április végén voltam egy bírósági meghallgatáson. "Futószalagon" zajott az egész, még az előttünk lévő két ügyet hallgatta ki a bíró, miközben már mi is a teremben voltunk. Hatalmas tölgyfaasztal, középen fából kifaragva a bíró neve. Ő egy mosolygós ősz szakállas úr, kíváncsian fürkésző szemei mindkét oldalt meghallgatják, majd amikor az ember még azt hinné, hogy egy rakás más kérdés jön még- ő le is zárja egy gyors és határozott döntéssel.
A mi ügyünkben még csak meghallgatásra sem volt szükség, megkérdezték tőlem, hogy értem-e, hogy mi folyik, majd kiszabtak 60 nap határidőt az árverezésig. Mi pedig 7 nap múlva amúgy is költöztünk...
Kicsit sajnálom az arcot, azért nem lesz egyszerű az élete itt amerikában az adósság kifizetése után (hitel - alacsony árverezési ár + ügyvédi költségek, könnyedén 50-60e dollárra rúghatnak), hitelképes meg nem valószínű, hogy ebben az életében még egyszer lesz. A kontra pedig a "miért pont velünk", " nem hiszem el, hogy ezt csinálta", ugye nem szép dolog beszedni az albérleti díjat, aztán nem szólni, hogy "srácok, 4 hónapja nem fizetem a hitelt, kaptok majd egy jó kis pert"...

De ez összességében nem tudta elrontani az itt kialakult pozitív benyomást, sőt néhány tapasztalattal is gazdagított minket.

Nincsenek megjegyzések: