Ünnepek

Sziasztok!
Hát eltelt a Karácsony. (Igaz, már három héttel, de mindig jobb, mintha Húsvét után raktuk volna fel ezt, nem? :) )
AZ előtte való héten nagy bevásárlást tartottunk és már itt éreztük, hogy nem lesz ez olyan egyszerű... Először is. Nem Karácsony a Karácsony halászlé nélkül. Hát igen, csakhogy itt mindenféle tengeri herkentyűkből lehet választani. Sehol a jó kis ponty vagy busa, annál inkább lazac és rákok hada. Választásunk a már ismert Tilapiára esett. Kíváncsiak voltunk milyen lesz, de sokat segített a Maggi halászlékockája, úgyhogy végül fini lett. De térjünk vissza a bevásárláshoz. Következő kérdés a mák volt. Azt itt ugye nem nagyon lehet kapni, hát felkutattunk mindent! És találtunk. A fűszerek között. Kis zacsiban, mint otthon a fűszerek és olyan drága volt, hogy 2 bejglire valót nem vettünk. Szóval a mák kilőve, hát jött a diőkeresés, szigorúan bejgli célra. A diót azt ismerik, csak nem teljesen olyan formában, mint mi. Darált dió az nincs, csak dió darabkák, ami még jó lenne, ha lenne darálónk, de nincs... Szóval remek volt. A vásárlás majdnem meghozta a karácsonyi hangulatunkat. Mondanom se kell hogy amikor gesztenyepürét kerestünk akkor hogy néztek ránk... :D
Aztán diónk mégiscsak lett. Egy kedves erdélyi magyar ismerősünktől kaptunk itt kint, ő otthonról hozott még december elején, és megosztotta velünk.

Tudni kell, hogy itt Amerikában a Karácsony csak egy napos ünnep. És az az egy nap is Dec 25. Szóval a 24 az itt munkanap és persze a 26 is, a többit már nem kell mondanom. Szerencsére végül úgy alakult, hogy az én cégem is úgy döntött, hogy elég keményen dolgoztunk egész évben ahhoz, hogy megérdemeljük azt az egy nap szünetet, úgyhogy otthon ülhettünk együtt a skype előtt és beszélhettünk a családunkkal.
A karácsonyfa vásárlást is sikerült megoldani. Bár elég furcsán néztek ránk, amikor 23-án kerestünk fát, mert itt mindenki már egy hónapja feldíszítette a fáját, Hálaadásra. A másik probléma, hogy itt ugye minden kétszer akkora mint otthon, és ez alól a fenyőfák sem kivételek.
Előtte persze, jó magyar szokás szerint sikerült annyi kaját megfőznünk, hogy még egy hadsereg is jól lakott volna belőle.
Eljött a Szenteste. Először Sydney idő szerint ünnepeltünk, nekünk hajnali 2kor. Aztán az otthoniakkal 1 óra körül. majd amikor nekünk lett este, akkor Sydneyben reggel, úgyhogy Gabiékkal tudtunk ünnepelni.

A Karácsonyt egy Újévi koncerten folytattuk. A Miami Carneval Center-be mentünk, ahol a "Salute to Vienna" című koncertet hallgattunk meg, Magyarországról érkezett két operaénekes, Kalocsai Zsuzsa és Nyári Zoltán. Szép volt az este, bár vájatlan fülünk ellenére az a határozott meggyőződésünk, hogy nem volt erre a zenekarra behangolva a terem. Az első felvonást a zenekar mögül hallgattuk, ide szólt ugyanis a jegyünk, de a második felvonásra ügyes magyarok módjára megnéztük, hogy hol van üres hely a nézőtéren és beslisszoltunk. Úgyhogy a második rész még jobb volt :)

Aztán jött a Szilveszter. Azt hiszem itt éreztük leginkább, hogy milyen messze van mindenki. Jó lett volna Veletek együtt bulizni és koccintani éjfélkor. De jövőre bepótoljuk!!! :) Petivel lementünk a kikötőbe. Nagy buli készült, mindenféle óriás narancsok haladtak egyre feljebb a házfalon, hogy éjfélkor mindenki örömére leessenek. Meg persze kaja árusok egymás hegyén hátán. Nagyon fura volt, egyáltalán nem volt szilveszteri hangulatunk. Meleg volt, mindenhol húsokat sütöttek, nagy volt a kavalkád, de inkább olyan volt mint egy nyári fesztivál. Aztán elérkezett az éjfél. Találtunk egy helyet, ahol nem volt akkora a tömeg, így reméltük hogy innen jobb lesz a tűzijátékot nézni. Éjfélkor elkezdődött a tűzijáték, gyönyörű volt, az egyetlen probléma az volt, hogy ahogy a parton ültünk lábunkat lógatva, kedves gyerekek begyújtottak mögöttünk egy petárdaszőnyeget, ami 5 percen keresztül forró darabkák formájában pattogott a hátunkra... Szóval elkezdődött az új év. Remekül. Na de a tűzijáték tényleg nagyon szép volt, és még sosem ünnepeltük tűzijátékkal az újévet. És a hangja sem zavart, mert kicsit meg is süketültünk. :)
Hazafelé jó nagyot sétáltunk, ugyanis Sandrát otthon hagytuk és az egyetlen éjszakai járat úgy 40 háztömbnyire közlekedett. Fáradtan értünk haza 2008-ban.
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánunk!