2007. augusztus 26., vasárnap

Haulover Park

Szilvi:
Sziasztok!
Tegnapi napunkat a Haulover Parkban töltöttük. Előre megfontolt szándékkal vittünk magunkkal sütnivaló is.
Szóval a történet ott kezdődik, hogy kitaláltuk, hogy milyen jó lenne kipróbálni, az itt nagyon divatos, parkban sütögetést. Fel is pakoltunk. Hús, saláta, faszén, grillrács, hűtőtáska és egyebek. Sandrába be és irány az öböl. A park elég kihalt volt, de sebaj, nekikészültünk. Olyan faszenet lehet itt kapni, hogy semmi olaj nem kell hozzá, mert a zsákot itatták át vele, úgyhogy csak meggyújtod, és mire elég a zsák, már izzik is a parázs. Na de ha ez ilyen egyszerűen menne...
A zsák alig akar meggyulladni főleg az erős szél miatt. Aztán mikor már éppen lángrakap elnézünk balra és egy nagy nagy vihar jön, a messzi felhőkarcolók már nem is látszódnak... Jobb lesz gyorsan összepakolni. Úgyhogy tűz elolt, cuccok elpakol és spuri be az egyik pavilon alá. Éppen hogy csak odaértünk, amikor leszakadt az ég, de úgy rendesen. Szerencsére azért nem tartott sokáig, jó negyed óra múlva elállt.
Úgyhogy visszatértünk és kezdtük előről. Peti próbálkozott a tűzzel, ami most szélcsendben jobban ment. Rólunk folyt a víz az eső utáni pára miatt, de már nagyon éhesek voltunk.
Nekiálltunk a picanha-nak. Szép darab hús és miközben sül isteni illatokat áraszt. Semmi fűszer, csak só...
Aztán mikor egyben kicsit megsül a széle, lehet szeletelni, és a szeleteket sütögetni tovább. Megéri kivárni, isteni finom lett, hozzá a saláta... nyami.
Desszertnek marshmellows-t ettünk, kicsit megsütve a parázs fölött két kekszecske közé, és egy kis otthoni íz, a Tibi csoki is befigyelt. Peti sokat evett ilyet gyerekkorában, de nekem ez valahogy kimaradt, úgyhogy kíváncsi voltam milyen. Nem rossz! Mondhatni nem rossz!
A mosogatásnál egy nagy nagy hangya is segített. A képen nem látszik, de majd' egy centis volt.
Az öbölben eközben motorcsónakok és jetsky-k száguldozna., A színek egyszerűen leírhatatlanok. Az idő is nekünk kedvezett, felhős volt, úgyhogy nem sütött olyan őrülten a nap, és kellemesen fújt a szél is...
Aztán délután átmentünk az út túloldalára, ami négy sávos lévén nem kis kihívás és ott az óceánban fürödtünk. Itt nagyon sok volt a sirály, meg az a pelikán szerű madár is és olyan alacsonyan röpültek, jó volt nézni őket...

2007. augusztus 22., szerda

Spanyol

Szilvi:
Sziasztok!
Az utóbbi pár napunk:
Vasárnap az Oleta parkba mentünk el. Peti itt kajakozott még amikor nem voltam itt. Most csak piknikezni és strandolni mentünk, de tuti kipróbáljuk a kajakozást is, nagyon tetszett.
A part egész más mint az óceánnál, ugyanis ez egy kis öböl, így nincsenek hullámok. A homok sem homok, inkább iszap, és sokkal kevesebben vannak, legalábbis a parton. A parkban nagyon sok pavilon bérelhető, ahol szűk családi körben születésnapokt és hasonlókat ünnepeltek, étellel, itallal, zanével. Az időjárás megviccelt minket. A napsütés a szokásos intenzitású volt, úgyhogy sikerült ismét rendesen leégni, de többször is hirtelen beborult és 10-15 percig szakadt az eső. Ilyenkor a vízben ücsörögtünk, lent is víz, fent is víz...
Tegnap voltunk az első spanyol óránkon!!!
Hát hol is kezdjem... Az iskola a helyi viszonylatokhoz képest elég lepukkant, viszont teljes mértékben amerikai. A terem berendezése, tisztára mint a filmekben. Könyöklős egyszemélyes padok (diszkriminatív módon, csak jobbkezeseknek) a falakon színes feliratok üdvözlik a diákokat Mr. Gonzalez tantermében. (Minden terem ajtaján színes felirat üdvözli a diákokat. Az egyiken ez áll: Ms Lerner's little lerners!) A tentermi szabályok is rögtön az ajtó mellett olvashatók.
1. Figyelj oda az utasításokra
2. Csináld meg a feladatokat
3. Hallgatsd meg a társaidat
Az osztálytársaink, három orosz lány, egy new yorki fiú, egy lány Pakisztánból, egy Kazahsztánból, néhány amerikai és persze mi, képviselve Európát :) Mindenki velünk egyidős, úgyhogy úgy tűnik, hogy főleg azok a külföldi diákok jönnek erre az olcsó spanyol tanfolyamra, akik maguk sem hiszik, hogy hiába jöttek Amerikába, nem elég az angoltudásuk a mindennapi élethez sem...
A tanárbácsi dél-amerikai származású és még itteni viszonylatokhoz képest is borzalmasan beszél angolul. Nehezen tudtam visszatartani a röhögést, amikor közölte, hogy ebben az államban nagyon sokan olyan rosszul beszélnek angolul, hogy még ő is alig érti meg.
A tanítási módszer, elég szájbarágós, tantóbácsi sokszor elmondta, hogy ő nem siet, az a lényeg hogy megértsük és ő szívesen elmondja akár 20szor is. Na ennek megfelelően zajlik az óra. Mindent ezerszer megkérdez hogy értjük-e. És amikor ahhoz a hihetetlen bonyolult részhez értünk, hogy 1 óra 30 perckor az 1 az egyes szám és nem többes, akkor tényleg fél óráig magyarázta, és volt akinek csak a végén esett le...
Jó, jó nem vagyok gonosz, de tényleg hihetetlen, főleg a magyar oktatás után. Tényleg addig mondja és annyi féle képpen, amíg mindenki megérti.
Mellékes persze, hogy amellett hogy remekül beszél angolul körülbelül ugyanennyire süket is, és ezt még erősen rontja a teremben működő légkondi, amit persze tilos kikapcsolni, mert higgyük el, hogy nem lehet kibírni a meleget.
A tanítási stílusnak megfelelően épül fel a könyv is. Minden típuskérdést 3 oldalon keresztül feladatokkal gyakorol. Itt jegyezném meg, hogy úgy néz ki 4 hónap alatt nem tanulunk múltidőt :)))) Legalábbis nem nagyon találtunk a könyvben erre utaló jeleket.
A számokat, alapvető ragozást és néhány igét tanultunk ezen az órán. Hát igen igéket. Elég vicces volt. Szóval angolul magyaráz a bácsi, legalábbis elvileg. Angolul az ige, ugye úgy van, hogy verb (ejtsd vörb), de spanyolul a v-t b-nek ejtik, így elég érdekesen börb lett belőle, ami angolul elég közel áll a bird = madár-hoz. Szóval néztem egy darabig, hogy milyen madarakról beszél, mire leesett...
Az órát szerencsére nem tartja fél 10ig csak 9ig, úgyhogy még viszonylag emberi időben érünk haza a hajnali kelés után, és a másnapi munkához képest.

2007. augusztus 18., szombat

Hajóztunk

Sziasztok!

A hetünk hosszú volt: én egész héten egy stratégia tervező meetingen voltam, és Szilviért inkább már csak este 7-körül értem oda. Nem baj, kibróbáltuk milyen is későn érni haza, mert a következő hónapokban lesz benne részünk, mikor már spanyolra járunk hetente kétszer.
Sandra fondorlatos módon elkezdett nekünk takarékoskodni. Nem sikerült még megfejteni, miért. Az "A" variáció az, hogy 89 helyett 87-es tankolok bele, a "B", hogy most kissé dinamikusabban :D vezetem és jobban elérem a következő zöld lámpákat, a "C" pedig, hogy lelassult a km számláló. ("D": valaki benzint csempész bele éjszakánként) Mindenesetre most már 28 mérföldet is megtesz 1 gallonnal, a korábbi 26.4-es átlag helyett.
Aztán pénteken hajóra szálltunk! A héten ittlévő menedzsereknek szervezte Eric a sétahajózást, rendes volt, mert elhozhattam Szilvit is. Már régóta fentük a fogunkat erre a hajózásra: a Bayside Marketplace-ről indul egy sárga motorcsónak (a régebbi képeink között megtalálhatjátok), és 80km/h-val száguld a vízen. Szóval már előre örültünk neki. Mi egy kicsit hamarabb megérkeztünk, elmerültünk addig a nyűzsgő tömegben, majdnem vettünk magyar zászlós matricát, de azért ami sok az sok, 3 dolcsi egy 8x5 centis pici matricáért. Viszont ettünk főtt kukoricát. Ennek az elfogyasztása kissé különbözik az otthonitól: héjában főzik meg, majd lehántják és megkenik vajjal, megszórják sajttal (bár egy darabig eltart, mire megérted, hogy mit is akar a spanyol ajkú árus, mikor kérdezi, hogy kérek-e rá "Csi"-t, amit az angol "Cheese" helyett mondott). Aztán miután jól bekukoricáztunk, közelebb mentünk a hajókhoz és megláttuk Eric-éket egy másik hajónál sorbanállni. Kérdeztük, hogy mi van, és kiderült, hogy a másik (amit előre lefoglaltunk!) bezárt, és nem is lehet elérni, ezért másikkal megyünk, amit ugye nem foglaltunk le. És már nekünk nem jutott jegy. Két kollégám, Juan és Henry olyan rendesek voltak, hogy rögtön felajánlották a sajátjukat, de aztán szerencsére nem volt rá szükség, mert Eric szerzett valahogyan kettőt. Aztán kihajóztunk innen . Naplemente előtt indultunk, nagyon szép volt. Aztán valami fura dolog kezdődött. Azt tudtuk, hogy érintjük majd a "sztárok" szigeteit, de nem is tudom, mit vártunk, hogy még merre megyünk még (ugye szép sziklák nincsenek, a homokos part annyira nem érdekes). Hát az egész hajóút arról szólt, hogy végigjártuk a kis mesterséges szigeteket, amin a következő hírességek házai álltak: Gloria Estefan, Al Capone, Shakira, Puff Daddy, Enrique Iglesias, Shaquille O'Neal (akinek stílszerűen kosárpályája is volt). Mindegyik házról elmondták, hogy hány fürdő, háló és egyéb szoba található benne. És mindenhol lejátszottak valami odaillő zeneszámot (Puff Daddy-nél kitalálhatjátok, hogy az "Elestem a motorommal" ment :)). Vicces volt még, amikor a kapitány bemondta, hogy "jobb kéz felől látható a naplemente". A túra után még betoltunk egy jó kis argentín steak-et, aztán irány a kis otthonunk.
Amivel még el vagyunk foglalva az utóbbi napokban, az Dean, a hurrikán. Dean két nap alatt 1-es kategóriájú gyenge hurrikánból 4-esre nőtte ki magát, és már annak is a tetején mozog. Most 150 mérföld/órás szelek leledzenek benne, amit elég nehéz elképzelni, mintha 240 km/h val az autópályán kihajolnál az ablakon. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy elkerül jó messze minket, bár Henry mondta, hogy két éve Wilma megállt a Yucatan-félszigeten, és visszafordult és "elkirándult" Miamiba.Olyan megfoghatatlan az egész. A TVében azt látod, hogy jólfésült, mosolygós meteorológus vidáman mutogatja a kezével, hogy csavarodik-tekeredik és vonul a piros folt az infra felvételeken; a másik oldalról meg mutatják, hogy milyen pusztítást csinált, ahol már elhaladt.
Emellett van még egy projektünk: növényt termesztünk. Még mielőtt Szilvi kijött, beáztattam egy avokádómagot speciális módon: vízbe.:) Az elején nehezen akart megindulni, de most már 10 centis hajtása van, és hatalmas gyökere. Vettünk neki cserepet, de virágföldet csak nagy kiszerelésben lehet kapni, és drága is, tehát marad a "szerezzünk a szomszéd kertjéből" megoldás, csak meg kell várni, hogy leszálljon az éj, és elindulunk földet csenni.

2007. augusztus 14., kedd

Dean

Sziasztok!

Ő itt Dean. (megj. Peti: Én csak Dékán úrnak hívom.) Már jó pár napja figyeljük. Az óceán közepén született és azóta folyamatosan mozgásban van. Eleinte még csak névtelen szellőcske volt, de mostmár Ő Dean, a trópusi vihar. Aggódó szüleinknek: Lassan mozog és folyamatosan rajta tartjuk a szemünket, ha erre venné az útját fel vagyunk rá készülve.
Ha van kedvetek itt Ti is szemmel tarthatjátok.

2007. augusztus 13., hétfő

Jai Alai és Monostor

Szilvi:
Sziasztok! Ismét én.
Megint eltelt egy hét. A hétköznapok eléggé egyformán. Mindkettőnknek sok munkája van. Én San Francisco-ba és Argentínába terveztem konyhákat, Peti pedig a dél-amerikai régió laborhálózatát próbálja felmérni.
Pénteken azonban később mentünk dolgozni mindketten. Először az én Social Security kártyámat (olyasmi mint otthon a TB kártya) próbáltuk megrendelni, ami azért nem ment zökkenőmentesen. Az iroda 8:30-kor nyitott, odamentünk jóval előtte, hogy hamar végezzünk. Ketten voltak előttünk, amikor odaértünk. Az érdekes azonban az volt, hogy többen érkeztek utánunk is, főleg spanyol munkanélküliek, vagy munkát igénylők. Az amerikaiak nagy sorbanállási mániája itt nem tükröződött... Mondanom se kell hogy az előttünk várakozó idős hölgy udvariasan mindenkit maga elé engedett, de tette ezt úgy hogy mi véltelenül se tudtuk kikerülni. Aztán szemfülesek voltunk, és a ha "Ti így Mi is így" elv alapján elsőként szálltunk be a liftbe, csakhogy kiszállásnál így sikerült az abszolut tuti biztos utolsó helyet megszereznünk. Szóval utolsóként kaptunk sorszámot... Az ügyintézés hatékonyságát sok otthoni hivatalhoz tudnám hasonlítani, de itt az egy főre jutó 10 percnyi ügyintézés után a kedves hölgyek minden ügyfél után pár perces szünetet is tartottak. Majdnem 2 óránkba került de 10 napon belül postán megkapom, reméljük, mert ha vissza kell menni...
Ezek után a helyi felnőttképzési központba indultunk. Ahol spanyol tanfolyamra fogunk járni hetente kétszer esténként. :)
Az ügyintéző néni hihetetlen kedvesen mindig mindent Ádámtól és Évától kezdett el megmagyarázni. Kérdeztük Tőle, hogy parkolni lehet e valahol, mert az iskola fizetős övezet közepén van, és azért vicces lenne többet fizetni a parkolásért, mint a tanfolyamért magáért. Na a válasz: Ha az iskola tanárai lennétek, akkor parkolhatnátok az iskola előtti parkolóban. De hát, ugye nem vagytok tanárok, ezért nem lehet. Ha az iskola alkalmazottai lennétek akkor parkolhatnátok az iskola melleti parkolóban, de ugye nem vagytok azok, tehát nem lehet. Vagyis lehetni lehet, csak kerékbilincset is kaptok hozzá... Aztán van egy parkoló a sportpálya mögött, de azt nem szokták kinyitni, szóval ott elég nehéz lenne. És van egy parkoló az iskolától balra. Na ott lehet parkolni Nektek, de csak akkor ha megkapjátok a parkolási engedélyt. Amit természetesen, mint az iskola diákjai megkaphattok, de el kell menni ehhez és ehhez az ablakhoz...
Szóval vicces volt. De kaptunk fényképes káryát meg parkolási engedélyt matricával, ami már Sandrán virít.Úgyhogy aug. 21-től dec 20-ig minden kedden és csütörtökön, munka után este 6:30 és 9:30 között spanyol órán leszünk :))))
Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon rajtunk kívül ki fog még spanyol tanfolyamra járni, itt Miami közepén, ahol amúgy inkább az angollal szokott sokaknak problémája lenni. Kiváncsian várjuk, és persze majd beszámolunk róla.
Szombaton elmentünk megnézni egy jellegzetes helyi sportot a Jai-Alai-t (ejtsd: háj-láj). A sport baszk földről származik, onnan került Kubába, aztán ide. A játékot ketten illetve négyen játszák egyszerre, természetesen egy-egy illetve két-két játékos egymás ellen. A jobb kezükön egy bicikli sárhányóra hasonlító szerkezet, amivel elkapják, majd jellegzetes mozdulattal dobják ismét el a labdát. Ilyenkor a labda akár 250 km/h-val is mehet. A játéktér hossza körülbelül 30 méter lehet és a labda a hátsó falról is visszapattanhat. Mielőtt elkapják egyet pattanhat a földön, de a falon többet is. A labda kicsit kissebb egy teniszlabdánál, hangra pedig a pinpong labdához hasonlított. Izgalmas játék, főleg ha négyen játsszák. Volt hogy percekig nem is pattant a labda a földön, hanem még a levegőben elkapták és egyből dobták is el. Nagyon látványos, amikor úgy kapják el a labdát, hogy felugranak lábbal a falra és kézzel felnyúlva, szinte leszedik a falról. És foglalmam sincs, hogy tudják kiszámítani, hogy hova fog pattanni... Még egy érdekesség: Minden mérkőzés előtt az összes játékos bevonul a pályára és "ütőjüket" egyszerre felemelve üdvözlik a bírókat és egymást, mindezt spanyolos bikaviadalos zenére :)
Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy ilyen lepukkant stadiont nem gondoltam, hogy látni fogunk. Látszik, hogy nem ez Amerika legfelkapottabb sportja. Kopott, elhasznált székek, a falról néhol hiányzik a burkolat. Óriási kijelzőkön lehet viszont követni az ország számos helyéről a baseball, rögbi és lovi versenyeket és természetesen fogadni is lehet mindenre. Ja, és bár zárt stadionról beszélünk, a szúnyogok száma nem elhanyagolható, és aznap este, hogy ott voltunk, tuti nem éheztek...
Vasárnap az Ancient Spanish Monastery-t néztük meg ( Ősi spanyol monostor). Furcsa, hogy nem volt kiről elnevezni vagy csak az egyszerűség kedvéért, ki tudja...
Igen sok érdekesség kapcsolódik hozzá. De kezdjük az elején. A monostor Spanyolországból származik. Igen! Nem elírtam! Az 1140es években épült Spanyolországban, majd az 1900as évek elején egy vastag pénztárcájú úr úgy döntött, hogy átköltözteti az óceán ezen oldalára. A monostort kövekre szedték és bedobozolták. Majd egy hosszú hajókázás után itt kötött ki. 90 ember 23 napon keresztül nyitotta ki a ládákat, amikben a kövek lapultak. Majd megkezdődött az óriási puzzle... És összerakták. Aztán elégették a ládákat, amikben a kövek utaztak és a nagy adag szén alján 7 tonna szöget szedtek össze... A monostor nagyon szép. A kertje sem kevésbé. Óriási fák, mindenhol hihetetlen zöld a növényzet.
Manapság főleg esküvőket rendeznek benne, amire teljes mértékben fel vannak készülve, elég illúzióromboló az ódon falak között óriási légkondi-gépekkel találkozni...
Ma pedig már ismét túl vagyunk egy hétfőn...

2007. augusztus 5., vasárnap

Miami Zoo

Szilvi:
Sziasztok!
Ismét én. Azért nem engedem a teljes hatalom visszavételt :)
A hétről csak gyorsan, röviden, pár mondatban. Szerencsére a főnökömék úgy döntöttek, hogy jól megérdemelt vakációra utaznak egy teljes hétre, jó messzire, Mexikóba. Innen is zaklattak minket naponta többször is telefonon és e-mailben is, de azért mégsem ugyanaz. Sajnos azonban hétfőn már jönnek megint. Az alaphangerő triplájára emelkedik és még sorolhatnám... Nagyon sok a megrendelés, nagyon sok a munkám, szerencsére élvezem, de hét végére már nagyon elfáradunk. Peti is. A héten tréning volt, persze spanyolul, de erről majd beszámol Ő bővebben.
A szürke hétköznapokról ennyit és jöjjön az igencsak jól sikerült szombati nap.
Úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Miami Metro Zoo-ba, az itteni állatkertbe. Jó döntés volt! :)
Isteni időnk volt, mondhatnám túlságosan is. Verőfényes napsütés egész nap, sikerült ismét letesztelni, hogy mennyire vagyunk fehérbőrűek, de megérte! Körülbelül délre értünk oda. Nincs olyan messze, kocsival 40 perc volt az út. És nagy tábla állt a bejáratnál Miami Zoo. Befordultunk és csak mentünk, mentünk az úton, pedig már bent voltunk az állatkert területén. És ez volt a bevezető út.
Megvettük a belépőjegyet, aztán már láttuk is a flamingókat. Gyönyörűen kialakított terület. Mindenhol szép, gondozott a fű, tisztaság. Ami nagyon tetszett, hogy kerítés nagyon kevés helyen van, inkább ügyesen kialakított árkok választanak el az állatoktól és nem nagy vas rácsok. A meleghez szokott állatok nagyon jól érzik magukat, de például szegény macik, lógó nyelvvel az árnyékban próbálták túlélni ezt a napot is. Az állatkert területe óriási és még egy ugyanakkora területet most építenek, szóval akkor már bejárhatatlan lesz egy nap alatt. A kialakított utak mentén 50-100 méterenként, vizet permetező kutak állnak. Mondanom se kell, hogy egyiktől a máiksig haladtunk. 33 fok volt és a pára a szokásos...
Az állatkert területén van egy motromoverhez hasonlító járat, mely szintén 1 emelet magasban járja körbe az állatokat, a vicces benne, hogy amikor elmegy fölötted a működő légkonditól csöpög rád a meleg víz, na az elég jó.
Kicsit hiányoltuk a helyi jellegzetes állatokat. Összesen két kókadt krokodil áztatta magát a tavacskájában, sehol a nagy aligátorok, de azokat majd megnézzük Everglades-ben.
Több helyen épületben, ahol hála' az égnek légkondi is volt, üvegen át lehett nézni az állatokat. Több ilyenben víz alól a kacsákat, halakat, vicces volt. Közvetlenül a krokodilok után egy tapír párocska élte épp életének intim pillanatait. Annyira vicces volt ahogy a szülők a másik irányban lévő, egyáltalán nem érdekes madarak felé próbálták terelgetni csemetéiket :)
Volt afrikai és ázsiai elefánt is, egyet kivéve, mind csak a fenekét volt hajlandó velem fényképen megörökíteni. De az az egy még puszit is kapott érte :)
2 órakor Wildlife Show kezdődött. Mókás papagájok. Megtanították őket bizonyos hangok utánzására. Az egyik zseniálisan utánozta a macskát, tyúkot, illetve köszönt hangos "hellooooooo"-val, a másik a számítógépes játékok teljes hangrepertoárjának bemutatása után, bombának álcázta magát, ami nagy sivítás után hangosan felrobban, ezt a közönség nagy nevetéssel jutalmazta, amihez a papagáj is csatlakozott és emberi nevetést utánozva alaposan kiröhögte magát.
Következett egy igencsak szégyenlős majmocska, aki úgy döntött jutalomfalat ide vagy oda, nagyon meleg van a színpadon és nem volt hajlandó kijönni a díszletek mögül.
A nagymacskák nem mutattak túl sokat magukból, az árnyékban heverésztek, nem csodálom, én is szívesen húzódtam volna az árnyékba. De volt tigris, oroszlán, hiána meg vad kutya is.
Aztán jöttek a majmok. A csimpánzok. A felnőttek lassan sétálgatva rágcsáltak mindenféle zöldségeket, a kicsi viszont a haladásnak a bukfencezéssel kombinált formáját ismerte :)
A gorillák látványosan szenvedtek. Csukott szemmel fogták a fejüket és a "nem hiszem el, hogy ilyen meleg van" arcot vágtak :)
Egy nagy kifutóban zebrák, antilopok, struccok és zsiráfok voltak együtt. A zsiráfok igencsak jóltáplált egyedek voltak, ugyanis őket külön pénzért ugyan de mindenki etette.
Aztán az ausztrál állatok felé mentünk tovább. Láttunk varacskos disznót, kengurut, és belassult koalát is. Nagyon aranyos volt, de totálisan nemtörődöm, üveges szemekkel bámult ránk. Nagyon érdekes volt egy ausztrál fa fajta, aminek a törzse a szívárvány színeiben pompázik, tisztára olyan mintha egy festő összekente volna, de nem, ezt a természet csinálja ilyenre.
Óriásteknősből is volt több is, hihetetlen nagyok, legalább egy méter hosszúak, kb 500 kilót nyomnak, és hangosakat nyögnek minden elindulásnál és megállásnál. Még soha nem láttam ilyen nagy teknősöket, sokáig néztük őket.
Lassan elindultunk a kijárat felé, hazafelé nagy dugóban lépésben haladtunk órákig...
Ma már bevásároltunk, most főzöcskézünk és délután irány az óceán.
Sziasztok